Projektleírás

Az 1969 nyarán életre hívott Szentendrei Teátrum alapításának 50. évfordulója – ünnepi eseményjellege mellett – lehetőséget adott arra, hogy a szabadtéri nyári játékok historiográfiai vizsgálatát a kortárs színháztörténet kutatásmódszertanának alkalmazásával elvégezhessük. A 2019–2020-as színházi évadban jubiláló színház történetének vizsgálata mindenekelőtt olyan alapkutatást (anyaggyűjtést és anyagmentést) igényelt, amelynek során feltérképeztük, rendszereztük és rögzítettük a még rendelkezésünkre álló, illetve felkutatható dokumentumokat, írásos és szóbeli információkat. A Szentendrei Teátrummal mint a kutatás életre hívójával való folyamatos munkakapcsolat, a Petőfi Irodalmi Múzeum–Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézettel, a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrummal, a Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtár Helytörténeti Gyűjteményével, az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tárával, a HUNGART-tal (a Vizuális Művészek Közös Jogkezelő Társasága Egyesülettel) és az MTVA-val (Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alappal) megkötött együttműködési és támogatói szerződések, illetve a Szentendrei Kulturális Központ Nonprofit Kft. és tagintézményeinek, a Dunaparti Művelődési Ház munkatársainak támogatása lehetőséget adott, hogy a Teátrum történetéhez kapcsolódó anyagokat a kutatásban részt vevő munkacsoport összegyűjthesse, digitalizálja és rendszerezze. Az anyaggyűjtés során magángyűjtemények és hagyatékok Szentendrei Teátrumhoz kapcsolódó, eddig feltáratlan anyagai is a birtokunkba kerültek. 

A kutatásban a szentendrei játszóhely/ek teljes repertoárjának (saját produkcióinak, koprodukcióinak és vendégjátékainak) rögzítésével, a saját és koprodukciós előadásokhoz kapcsolódó print- (programfüzetek, plakátok, szórólapok, cikkek, kritikák, egyéb kisnyomtatványok) és képanyag, képzőművészeti munkák, díszlet- és jelmeztervek, illetve néhány kiváló állapotban fennmaradt jelmez és emléktárgy a Teátrum kezdeti éveiből stb. összegyűjtésével és digitalizálásával, illetve az előadások mozgóképi és hangfelvételeinek felkutatásával és a felvételek archiválásával, digitalizálásával megteremtettük egy jól kutatható és a szélesebb nézőközönség számára is hozzáférhető, netfelületű adatbázis alapjait, amelyet a www.teatrum50.hu oldalon tettünk nyilvánossá. 

Az alapkutatás szintén kiemelkedően fontos feladata volt a Szentendrei Teátrum történetében jelentős alkotók, művészeti és a színház működését elősegítő (háttér)szakemberek, kultúrpolitikai vezetők és helytörténészek meginterjúvolása. A húsz elkészült interjú emlékezőinek szerkesztett beszélgetései szintén olvashatóak weboldalunkon. Sikerült megszólaltatnunk többek között Zsámbéki Gábort, aki az induló Teátrum Békés András melletti másik alapítója, Konrád Antalt, Papp Jánost, Szacsvay Lászlót és Ascher Tamást, akik az 1969-es nyitóelőadások kisebb-nagyobb szerepekben fellépő résztvevői voltak. Beszélgettünk Szentendre történetét, a város ötvenévnyi kultúráját, kultúrpolitikáját és a Teátrum viszonyát megvilágító történészekkel, a helyi politikai és kulturális élet meghatározó alakjaival (egy ilyen találkozásnak köszönhetően jutottunk hozzá Békés András eddig lappangó teátrumi hagyatékához). Szintén fontosnak találtuk, hogy a Teátrum történetében meghatározó alkotókat, így Máté Gábort, Ladányi Andreát, Kovalik Balázst, Szirtes Tamást és Zempléni Mária operaénekest, Békés András özvegyét is megszólítsuk. 

Az „oral history” szóbeli közlései nemcsak érdekességekkel, „műhelytitkokkal” színesítették a kutatást, hanem annak mélyszerkezetét is nagyban befolyásolták: a személyes elbeszélések új és új aspektusokra hívták fel a figyelmünket, töredékekben fennmaradt információkat rendszereztek, hiányzó információkra és a fennmaradt dokumentumokból korábban át nem látható kapcsolatokra mutattak rá. S abban is segítettek bennünket, hogy a kutatás során elkészített tanulmányok számára – felhasználva az intézmény- és személytörténet létrejövő narratíváinak tapasztalatait – minél pontosabban jelölhessük ki vizsgálatunk témaköreit, illetve a Teátrum ötven évének kiemelkedő előadásairól készítendő komplex előadás-elemzéseket. 

Szentendre Város Önkormányzata, a Nemzeti Kulturális Alap Színházművészeti Tagozata, a Magyar Művészeti Akadémia és az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatása tette lehetővé honlapunk grafikai tervezésének befejezését, a programozási feladatok elvégzését, az alapkutatás digitalizált anyagainak végső rendszerezését, az húsz interjú, a nagytanulmányok és az előadás-elemzések megírását, illetve a szövegekhez kapcsolódó szakmai és nyelvi szerkesztői feladatok elvégzését. A jogvédett grafikus plakátok, mozgóképi és fotóanyagok publikálásához nagy segítséget kaptunk a HUNGART (Vizuális Művészek Közös Jogkezelő Társasága Egyesület) és az MTVA (Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap) vezetőitől és munkatársaitól. 

A tanulmányok vizsgálták a Teátrum ötven éves repertoárját, így a régi magyar drámák, a gyerekelőadások, a zenés színházi és táncszínházi formák megjelenését és változásait, a Teátrum történeti viszonyát Szentendre városához, létrejöttének politikai, kultúrpolitikai kontextusát a Kádár-korban csakúgy, mint a színház képzőművészekkel és szcenográfiával való kapcsolatát vagy a pályakezdő művészek, kiemelten a Színház- és Filmművészeti Főiskola/Egyetem, a Kaposvári Egyetem Színházi Intézete és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola/Egyetem innovatív szerepét a Teátrum történetében. Szintén fontos feladatunknak tekintettük olyan alkotói életművek vizsgálatát, akik hosszabb időn keresztül meghatározták a Teátrum történetét, így Békés Andrásét és Kerényi Imréét. 

Választott előadás-elemzéseink a magyar színháztörténet elmúlt ötven évének kontextusában láttatják a Szentendrei Teátrum helyét és szerepét. Az elemzések vállalt célja, hogy a színházi emlékezet megőrzésének kanonizációs folyamatába illessze a Teátrumot és annak kiemelkedő produkcióit. Részletes elemzések a következő előadásokról készültek: Békés András: Pikkó herceg és Jutka Perzsi, 1969. és Ruszt József: Pikko hertzeg és Jutka Perzsi, 1993., Iglódi István: Vízkereszt vagy amit akartok, 1973., Zsámbéki Gábor: A kávéház, 1974., Szirtes Tamás: Dundo Maroje, 1979., Keszég László: Dundo Maroje, 2005., Vidnyánszky Attila: Dundo Maroje, 2008., Vámos László: Scapin furfangjai, 1986., Kovalik Balázs: Artemis diadala, 2004.

A Szentendrei Teátrum ötven éves évfordulójának ünnepi eseménysorozatában megrendeztük a 2019. július 2-i A Szentendrei Teátrum története 1969-től napjainkig című ünnepi színháztörténeti konferenciánkat, ahol több éves kutatásunk eredményeit mutattuk be. A teátrumi ünnepségsorozat 2019. évi zárásaként, 2019. augusztus 30-án nyitottuk meg Teátrum50 utcatárlatunkat. A Szentendre Éjjel-nappal Nyitva Fesztivál programjaként, a Dunaparti Művelődési Ház melletti, hangulatos Futó utcában rendezett kiállítás a város polgárai és városba látogatók számára villantottak fel érdekességeket a Szentendrei Teátrum gazdag múltjából. 

Az elkészült szövegek 2020 júliusáig, az ünnepi évad befejezéséig és az 51. évad, tehát – reményeink szerint – egy újabb ötven évnyi történet kezdetéig folyamatosan kerültek fel a honlapra, ahogyan ekkorra bővült már a 2019-es évad teljes dokumentációjával is. A webfelületet úgy terveztük meg, hogy a Teátrum minden további évadának anyagát összegyűjthesse, s Szentendre egyik országosan ismert kulturális intézményének eredményeiről számot adhasson. A kutatás folytatása, a folyamatosan fejlesztett teatrum50-weboldal a továbbiakban is elsődleges feladatának tekinti, hogy Szentendre művészeti jelentőségét a kulturális hagyomány részeként mutassa be, és tegye izgalmassá és élettelivé a mindenkori kultúra- és színházszeretők számára. 

Köszönettel tartozunk mindazoknak, akik elősegítették kutatásunkat: támogatóinknak és együttműködő partnereinknek, kutatócsoportunk nagyszerű munkatársainak és mindenkinek, akik e többéves munkafolyamatban segítségünkre voltak. 

Honlapunkkal kapcsolatos észrevételeiket és az eltelt ötven évre vonatkozó egyéb információikat örömmel várjuk a szentendreiteatrum50@gmail.com e-mail címre.

Jó barangolást kívánunk!